Bemutatkozás
Tóth Tamás Tott festőművész 1967.08.21 Miskolc-
1985-ben a budapesti Képző és Iparművészeti Középiskola dekoratív festő szakát végzem. Ugyan ebben az évben Domanovszky nívó díjat kapok.
1989.ben festőművész - tanár diplomát szerzek a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Mestereim Kokas Ignác és Dienes Gábor, akik gyakran hasonlóan nehezen boldogultak velem, mint én is magammal.
Egy év mesterképző elvégzése után Kazincbarcikára kerültem egy helyi festészeti pályázat elnyerése útján. Újságot, televíziót csináltunk, szakkört vezettem, festettem, zenéltünk... Néhány évig remekül éreztem magam, amit az aktív alkotómunka és néhány jól sikerült kiállítás megrendezése is bizonyít.
A rendszerváltozás "zavarosában" drámai értékrend átalakulás zajlott a társadalom minden szintjén, ami engem sem került el. Lehetőségnek tűnik a pénz hatalma...
Újra Budapesten próbálkozom. Utazunk, zenélünk, éjszakázunk, gyakran teszem próbára szervezetem "határait". Néha festek is... Sorozatos pálya módosítások, küzdelem, kísérletezés, mélység és magaslatok megismerése teszi próbára az ezt követő éveimet, energiámat. A számtalan újrakezdés, kudarc és "vastaps" mellett különleges élethelyzetek és élmények fűszerezték a fáradságos hétköznapok megélhetési kényszerét, keserűségét. Az évek számához képest nem túl termékeny festői produktum, ám nagy számú munkahely talán magyarázatra szorul. Magam számára is...
Már csaknem feladom, de ismét elhúzza előttem a "mézesmadzagot" a patás. Magam sem értem hogyan, már közgazdaságtant tanulok és az Értékpapírpiacon dolgozom. Az általában művészeknek tulajdonított életúttól távoli, különös témaválasztás és remélem hiteles megfogalmazás ad azonosságot, rokonságot az egymástól jól elhatárolható alkotói korszakok között. Az alkotói fejezetek közötti több éves leállások, pályaelhagyások derekasan torzították (néha előzménytelenül, látszólag folytonosság nélkül), az egymást követő megfogalmazásaim jellegét.
A kilencvenes évek végén Leányfalura költözöm. Vállalkozás alapítása, társadalmi, közéleti, faluszépészeti munka, helyi politikai szerepvállalás következik. Ekkortól inkább a társadalomkritika, az emberi gyarlóság, az esszenciális keresése, a velem történtek megfestése jellemzi alkotói attitűdömet.
A XXI. század elején családot alapítok. Optimizmusom erős. A nyugodt háttér, a fiam (Farkas) és a kislányom (Hédi) első megnyilvánulásainak csodája, egy stabilabb értékrendet, bátorságot és talán több bölcsességet kölcsönöz minden cselekedetemhez, ideértve piktúrámat is.
Közben új otthont találunk Keszthelyen. A gyerekek szépen cseperednek és az alkotó kedvem is termékeny időszakát éli. Bátran nyúltam a témákhoz és nem különösebben érdekelt ha artikulációm, a szakma hagyományait is tiszteletben tartja.
Ebben az időszakban sokat vagyok vízen, vitorlásokon (azóta is), ami külön jót tesz a szabadság vágyamnak. Ha a szerencse is kitart, "lubickolhatunk" még egy darabig... Talán a hajós képek igazolnak...
Ismét sok évet áldozom a megismerés oltárán. Az Agrárszektor sem cipelt szívesen a hátán. Közben magánéletem is zátonyra sodródott. Régóta keresem a „gyeplőt” mely kezemből kicsúszott. Új (már hányadik... ?) életet kezdem, de ebben már cipelje más keresztem...! Költözés, kezelések, új tervek, új kép címek. Változó tér-idő síkon készülnek a „rímek”. Talán még maradt valami bennem, amit alkotásnak remélek és a ráció térdre rogy, de végleg.
Re-startnak nevezem az évet. Remélem lehiggadok és dőlnek belőlem a képek!
Termékeny időszak volt az elmúlt pár évem. Némi tanácstalan bolyongás után új lakhely után nézek. Megkeresem az utolsó helyszínt ahol önmagamra még emlékeztem. Leányfalun ismét otthonra leltem és a létrehozásban, építő alkotásban újra főszereplő lehetek. Képeimen erősebb szimbólumokkal operálok, témáimban filozófiai miértek bámulnak. Már ritkán érzem győztesnek magam, szorongva figyelem a világunk mohó habzsolását. Visszavonult puritán életet élek és némi önelszámolásra is gyakran ragadtatom magam. A „nagyváros” giga gravitációjával szemben, küzdelem kívülállónak, józannak maradnom.
Leányfalu, 2024.
Tóth Tamás (Tott)
Alkotói ars poetica
Az alkotás katarzisa. Mely elmémet is fogva tartja. Kályhám olykor bealszik, de állványom nem enged. Fáznom kéne, ám egy szikra rámlehell, és vásznam újra életre kel. Oly sokszor próbáltam egyebet, de önmaga gügyögésén túl egyik sem engedett. Messzebb, a megismerés határain, mind elernyedt. Szemem nem lát túl az értelmezhetőn, ám azokat cincálja. Rendellenes jeleket vág a pofákba. Kopott, de megbízható eszközökkel indulok vallani, az autonóm véleményt oltani. Van botlásom is, bőven. Keresem őket álomban, lidércben. Itt hiányt érzek, ott bőkezű mentort. Arány párokkal leírható szenzort. Helyet nem találok, nyugvást sem könnyen. Valami ösztön munkál bennem. Nagyobbra, még-re. Mottóját vizsgálom, nem érem fel mégse. Egy napon tán
valaki falra bök: Na, ez már valami.!. Beszél hozzánk, innen jól hallani...!
Tóth Tamás „Tott” festőművész
